Cikkeim

Meg lehet tartani a szeretetet?

 

Igazi közhelyként hangzik, de úgy vélem, mégis igaz az alábbi állítás.

,,Mikor a szerelem elmúlik, helyébe lép a szeretet.”

És ezzel nincs is a világon semmi gond!

Hogy miért mondom ezt?

Gondoljunk csak bele, milyen izgatottan várjuk évről-évre a karácsonyt! Hála a gondosan felépített marketingnek, már hónapokkal korábban megkezdjük az ünnepre hangolódást. Egészen az utolsó pillanatig igyekszünk megkomponálni a tökéletes este minden kellékét.

De gyorsan tegyük a szívünkre a kezünket. Ugye, hogy mindenki megkönnyebbülten huppan a székre szenteste?

Képzeljük csak el. Mi lenne, ha minden hónapban karácsony lenne? Képesek lennénk ezt a tortúrát hónapról-hónapra végigcsinálni? Naná, hogy nem!

Ugyanez a helyzet a szerelemmel. A szerelmes ember – mint tudjuk – más állapotban leledzik. Minden pillanatban szerelme tárgyával akar lenni. Nem tud enni, nem tud létezni nélküle egy percig sem.

Ahogy telnek a napok, hónapok, úgy erősödik a kapcsolat, és alakul át valami sokkal megnyugtatóbb, kellemes érzéssé, mely nem más, mint a szeretet.

Valószínűleg biológiailag sem véletlen, hogy így vagyunk kódolva.

De a szeretetet sokkal, de sokkal nagyobb feladat megtartani, mint azt gondolnánk.

A hétköznapok sodrásában, az együttélés megszokásában bizony nagyon hamar belecsúszhatunk a rutinba.

A felfokozott élettempó sem segít ebben.

Mintha a felpörgött világ is ellenünk dolgozna. Hajszoljuk a pénzt, a sikert, az elismerést. Rohanunk, bekapunk egy-két falatot, idegesek vagyunk, nincs semmire időnk. Reggel munka, a gyerekkel rohanás az iskolába, este különórára vinni, edzés, vacsora, és vége a napnak.

Párkapcsolatunk, házasságunk csak úgy van. Hogy már csak ,,elvagyunk egymás mellett”? Ja kérem, kinek van ennyi minden mellett ideje még érzelmeket is ápolni? Pedig pofon egyszerű.

  

MIÉRT NE LEHETNE A SZERETET IS HAJSZOLNI?

 Következzen ehhez néhány tipp férfiaknak!

 Uraim! Ugye emlékeznek még a kapcsolatuk kezdetére? Az ismerkedés kellemes időszakára!

Mi lenne, ha elsőként a párjuk szemébe néznének?

Mikor, mikor? Például reggel, mikor a konyhában életük párja rutinosan kezükbe nyomja a kávét. Elég, ha a kezét, mely a bögrét nyújtja, csak pár pillanatig fogva tartják. Lehet, hogy meglepi a mozdulat, ezért ha Önre néz, a pillantását igyekezzen megtartani, és röviden, mélyen a szemébe nézni.

Nyilván ez a kis intermezzo kizökkenti a rutinból, és talán zavarba jön. Hiszen milyen régen is történt hasonló?

Innen már egy kedves ,,köszönöm a kávét” után indulhat a rutin.

A nap folyamán biztosan van pár perc, mely elég arra, hogy küldjenek egy sms-t, melyben megemlítik, hogy milyen jó lenne, ha a holnap reggel is ilyen kellemesen indulhatna.

Az este is kitűnő időpont egy-két kedves gesztus kifejezésére. Elég visszautalva a reggelre megemlíteni, hogy még mindig milyen szép a reggeli fényben párjuk szeme.

Uraim! Higgyék el, a hatás nem marad el! Tudom, mert én is nőből vagyok!

És ez mindössze pár perc egy egész napból. Mégis képes a szunnyadó figyelmet maguk felé fordítani, és a hétköznapi rutint megtörve társuk érdeklődését újra feléleszteni.

Ezeket az apróságokat beleépítve a mindennapokba, hamarosan már természetessé válnak ezek a kedvességek, melyek segítenek az elhidegült párokban a mélyen raktározott érzéseket újra felfedezni.

Hivatkozás az őrizd a szerelmet cikkére

Hogyan éljük túl az 50. szülinapunkat?

 

Pontosan emlékszem a napra, amikor betöltöttem az 50. életévemet. Nagyon vidám ünneplés volt, de már reggel is furcsán éreztem magam.

Mintha az előző napokhoz képest évtizedek teltek volna el!

Reggel alig bírtam kimászni az ágyból, fáradt voltam, fájt mindenem.

Hetekig sajnáltam magam. Éreztem a rám nehezedő évek súlyát, két héten belül számos ismert, és ismeretlen betegség tüneteit diagnosztizáltam magamon. Már majdnem megadtam magam az elmúlásnak, mikor eszembe jutott, hogy korábban miként éltem meg a kerek évfordulókat.

Soha, de tényleg soha nem érdekelt a korom!

  • 30 év? Az egy jó szám!
  • 40 év? Na és akkor mi van?
  • 50 év???

 FOGJUK FEL ÚGY, HOGY EZ VALAMINEK A KEZDETE!

 Azóta már több, a témához kapcsolódó cikket elolvastam. És igen, bátran vallom ma már én is, hogy nem kell ezt a korosztályt leírni, sőt!

Mindig bevallom ha megkérdezik, hogy hány éves vagyok, de gyorsan hozzáteszem, hogy ezek csak egymásután dobált számok….. és tényleg nem szabad vele foglalkozni.

Az én generációm még viszonylag fiatalon kötött házasságot, épített családi házat, majd születtek meg szép sorban a gyerekek.

Elmondhatjuk, hogy így 50 körül – remélhetőleg – nem kell otthonteremtéssel bajlódni, a gyerekek felnőttek, és élik a saját életüket. Ez a korosztály még igen aktív, egészséges, mondhatni ereje teljében van. Bizony, ha elköltöznek otthonról a gyerkőcök, megváltozik minden. A ,,rám már nincs is szükség” érzéséhez könnyen társulhat az apátia, és a társunk iránti érdeklődés elvesztése.

De ezt könnyen elkerülhetjük. Hogy hogyan?

Fogjuk fel úgy, hogy eljött a második fiatalságunk. Újra itt van az ,,én időm”, ami természetesen azt is jelenti, hogy a párunk szabadideje is ugyanúgy megnőtt. Legyen ezentúl a ,,Te időd” + ,,én időm” = a MI IDŐNK!

5 + 1 TIPP, MELLYEL ÚJ LENDÜLETET ADHATUNK A HÁZASSÁGNAK:

1.) Manapság a határok fizikai értelemben is kitágultak. Már nem gond egy jó fapados járattal elcsípni akár eddig elérhetetlen távolságnak tűnő tájakat.

Ki-ki válogathat kedve szerint. Északtól- délig, kelettől-nyugatig bejárható a világ.

TIPP: Egy-egy kettesben töltött gondtalan hétvége felpezsdíti a kapcsolatot, és segít újra felfedezni, hogy milyen jó is kettesben lenni.

2.) Számos turistacsapathoz csatlakozhatunk. Az egész heti városi hajtás után kifejezetten üdítő hétvégén felkapni a túrabakancsot, és belevetni magunkat a természet nyújtotta csöndbe és jó levegőbe.

TIPP:Egy-egy ilyen együtt töltött kirándulás, melyet a párunkkal a szabadban megélünk, annyi élménnyel ajándékoz meg, mely a következő dolgos hét napjaiban is velünk marad. Nem mellesleg testedzésnek is kiváló.

3.) Apropó testedzés. Választhatunk korunknak és egészségi állapotunknak megfelelő edzési formákat kínáló termeket, csoportokat.

TIPP: A hatás nem marad el egy-egy alkalom után.

Ne hagyjuk ki a kulturális lehetőségeket sem.

TIPP: Számtalan koncert, színház, mozi, szabadtéri rendezvény, nyári fesztivál kínál annyi kikapcsolódási lehetőséget, hogy nem árt beszerezni hozzá egy határidőnaplót.

4.) Esetleg ha korábban, idő hiányában nem tudtunk hobbinknak élni, most eljött az ideje, hogy bátran belevessük magunkat, és csináljuk azt amiről, mindig is éreztük, hogy valami üdítő pluszt adhatott volna.

TIPP: Végre legyen időnk abban kiteljesedni, amit eddig időhiány miatt megtagadtunk magunktól.

+ 1.) De sokszor az is elég, ha egy hűvös nyári estén csak sétálunk egy nagyot a parkban, majd egy padra ücsörögve egy jó nagyot beszélgetünk kettesben.

 

Szóval Hölgyeim és Uraim! Kívánok hasznos időtöltést a kínálkozó lehetőségek közös megéléséhez. Aztán nem panaszkodni, hogy ennyi program mellett nincs idő unatkozni!

Hivatkozás az őrizd a szerelmet cikkére

A reklámok hatása a szexre

 

Engem igenis bosszant, ahogy a média manipulatív módszerei eltorzítják, és tömegekhez szóló befolyásukkal rejtett, nem tudatos módon segítik felcseréltetni a női és férfi szerepeket.

A reklámokban a nők lakást festenek, edzés után egy jó frissítő ital reményében szétrúgják a falat, fejfájástól marcangolt dühükben a főnökük orra alá csapják az elintézésre váró aktahalmazt. Miközben a férfiak helyes, tortakrémes köténykében sütnek-főznek, majd kipróbálják a legújabb széles spektrumú mosogatószert, melynek egyetlen cseppje a felhalmozott koszos edényt csillogóvá varázsolja.

Az újságokkal is ugyanez a helyzet. A nők fúrógépet reklámoznak, vagy talpig munkásruhában kertet ásnak, míg a pasik a lakás minden zugát igyekeznek antisztatikus tisztítókendővel és 100%-osan antibakteriális tisztítószerrel megszabadítani az utolsó elvetemült kórokozótól.

Félreértés ne essék, nem az ellen van kifogásom, hogy a férfiak ne segítsenek a nőknek, vagy fordítva. Egyáltalán nem gondolom, hogy a nők, miután hazaesnek a napi munkából, este süssenek, főzzenek, takarítsanak, miközben párjuk a tévé előtt jól megérdemelt esti sörét kortyolva szurkoljon, hogy mikor lesz végre vacsora.

SŐT! Igenis, a mai rohanó világban, tessék kivenni az otthoni feladatokból is azt a részt, mely akár hallgatólagosan, akár a megbeszéltek szerint még a nap végén otthon vár ránk.

Ha közösen végezzük az esti teendőket, hamarabb jön el, és hosszabb lesz az egymásra szánt közös, MI IDŐNK.

Ha párunk mindent megtett annak érdekében, hogy a ,,közös idő” tényleg kellemes és hosszú legyen, ne hárítsunk egy gyors puszi kíséretében a klasszikus ,,annyira fáj a fejem, majd holnap” ősi, bevált mondattal.

Természetesen tényleg fájhat a fejünk. Na de minden este? A másik sem hiszi el, és persze hogy kételkedni kezd. Először talán magát hibáztatja, majd a többszöri elutasítás után már visszahúzódik, mert tart attól, hogy közeledésére újabb és újabb elutasítás lesz a válasz.

És kérem, itt jön a média ereje!

Mert akár hiszik, akár nem, a fentebb említett reklámok is nagyban segíthetik a férfiak gondolatvilágát annak a hamis képzetnek az irányába tolni, hogy nem elég férfiasak. Ahogy a reklámokban szerepet cserélnek a nemek, úgy az ágyban is.

Majd a nő megmondja, hogy mikor kezdeményezhet a férfi. Melyik férfi ne rettenne meg ettől, és húzódna vissza?

Hölgyeim!

Felejtsük el azt a bizonyos fejfájós mondatot, és engedjünk párunk közeledő kérésének! Hagyjuk, hogy becserkésszen, és hagyjuk magunkat elcsábítani.

Lehet, hogy még a fejfájásunk is el fog múlni?

Hivatkozás az őrizd a szerelmet cikkére

A szerelem nem vak

 

Minden nap látom azt a párt, akik a tavaszi napsütésben kézen fogva, mosolyogva mennek az utcán. Nem tudom, hogy honnan hová tartanak, nem tudom, hogy kik ők. Ismeretlen ismerőseim lettek, mert jó ideje van lehetőségem megfigyelni őket.

Végtelen nyugalom, mély egyetértés, a szeretetnek és az egymás iránti figyelemnek az a furcsa keveréke lengi körül őket, mely csak az egymást feltétel nélkül szerető, odaadó párok jellemzői.

Beszélgetnek és beszélgetnek, és látszik, hogy mindent tudnak a másikról, pedig még sohasem látták egymást. Vakok.

Azt már rég megtanultam, hogy nem szorulnak különösebb segítségre. Köszönik szépen, sajnálatra pláne nem. Remekül elboldogulnak a hétköznapokban, teljes életet tudnak élni.

De hogy mennyit lehet TANULNI tőlük a párkapcsolatok terén?? Arra csak jóval később jöttem rá.

5 érzékszervünkből (tudósok szerint 8), ők eggyel nem rendelkeznek. De tudjuk, hogy a látás hiánya felerősíti, sokkal kifinomultabbá teszi más érzékszerveinket.

Ők ugyanúgy éreznek és vágynak társkapcsolatra, mint látó társaik. Ahhoz, hogy a másikat megismerjék, a látáson kívül minden más lehetőségük adott.

Természetesen az ő párkapcsolataikban is vannak konfliktusok, de olyannal még nem találkoztam, hogy a válás gondolata szóba került volna közöttük.

Akkor mi lehet a titkuk?

Nincs titok.

Mindössze 2 dolog van jelen mindennapjaikban.

A JÓL MŰKÖDŐ KAPCSOLAT 2 ALAPPILLÉRE:

  • odafigyelés a másikra
  • beszélgetés

Sokkal erősebb az egymás iránti tisztelet és megbecsülés, melyet meg tudnak őrizni hosszú idő után is. Az, hogy sorstársak, sokkal nagyobb kohézió közöttük. A másikra való odafigyelés része életüknek. És ez megmarad mindennapjaikban is. Az egymás szemébe nézést a beszélgetés helyettesíti, mely sajnos sok látó párnál az évek múlásával szinte kikopik. Pedig honnan tudnánk kitalálni a másik gondolatait?

Hiába mondjuk, hogy ó, mi már szavak nélkül is pontosan tudjuk, hogy mire gondol a másik. Nem lehetünk benne biztosak, hogy éppen arra gondol, amire mi következtetünk egy-egy pillantásából. Honnan tudjuk, hogy pontosan mit szeretne, ha nem kérdezzük meg tőle?

  • érdeklődés,
  • beszélgetés,
  • odafigyelés,
  • megértés.

Egyik a másikból következik. Ne felejtsünk el beszélgetni, ne felejtsük el a párkapcsolatunkat ápolni, és megtartani.

Hivatkozás az őrizd a szerelmet cikkére

Már öt éve (megjelenés: http://carrie.hu/novella/mar-ot-eve/)

Most nem az ébresztő dallamára ébredt. Valami kellemes bizsergés nem hagyta tovább aludni. Rutinból nyúlt át, de Bence már nem volt mellette. Kedden mindig hat órakor indul, hogy a reggeli csendben nyugodtan át tudja nézni a délelőtti műtétre váró betegek kórlapjait.

 

Zita lágyan simította végig a lepedőt, és még érezte a férfi testlenyomatában megbújó halvány melegséget. Mosolyogva nyújtózkodott, kikapcsolta az ébresztőt, és elindult a fürdőszobába.
Zuhany, fogmosás, kávé, öltözködés. A reggeli rutin jól ismert ritmusa. Közben már az estére gondolt. Hetek óta tervezgette, mire összeállt fejében az összes apró részletből egy tökéletes kép.
Ma öt éve!
Az egyetemen kezdődött. Egy buliban. Bence Lucával táncolt, amikor megérkezett Zitáék kis csapata. Érezte a tarkójába fúródó pillantást, és amikor szemével megtalálta az őt bámuló Bencét, nem engedték el egymás tekintetét és azóta egymás kezét sem.
Szerelem volt első látásra. Egyetértés, összhang, harmónia. Barátaik mindig mondogatták, hogy ők az igazi hollywoodi álompár.
Bence szőke hajával, kék szemével és szemtelen, kisfiús mosolyával inkább nézett ki egy férfi magazin modelljének, mint a nagyhírű kórház elismert, népszerű sebészének.
A lány megállt a tükör előtt, és gyors mozdulatokkal rakoncátlan szőke tincseibe túrt. Rámosolygott tükörképére, félfordulattal végignézett öltözékén, belebújt fekete tűsarkújába és vidáman suhant ki a meghitt nappaliból.
A garázskapuból szaladt vissza a slusszkulcsért. Felkapta a nappali asztaláról, és a mozdulattal lesodort egy papír fecnit. Felkapta, zsebre gyűrte és rohant az autóhoz.
A délelőtt a megszokott forgatókönyv szerint zajlott. Lezavart két megbeszélést, találkozott a neves dizájnerrel, és megismerkedett a részlegen aznap kezdő gyakornoklánnyal. Már elmúlt dél, amikor érezni kezdte gyomrában az éhséget. Csak most tudatosult benne, hogy a reggeli kávén kívül ma még egy falatot sem evett.
Felkapta a plasztikkártyáját, kicsekkolt, és átszaladt a szemközti kellemes gyorsétterembe. Idejárt a környéken lévő irodaházakban dolgozók zöme. A személyzet kedves, a kiszolgálás gördülékeny, finom fogások, megfizethető ár.
Csak egy könnyű csirkés salátát kért. Míg várt, gyorsan felhívta Katát, aki még az egyetemi időkben lett a legjobb barátnője.
– Szia Kata! Kölcsönkérhetném ma estére a kis fekete rucidat? … Tudod!… Igen, azt a kis testhez simulót. Annyira dögös azzal a csepp kivágással!…. Hogy mikor? Öt körül tudok érkezni, ha neked is jó…. O.K. Köszi. Szia!
Kihozták az ebédjét. Gyorsan rendezte a számlát, s miközben merengve rágcsálta az olajbogyókat, kibámult az ablakon. Nagy volt a forgalom, a nyüzsgés. Mintha mindenki csak fel-alá rohangált volna értelmetlenül. Miért kell ennyi időt eltölteni felesleges szaladgálással? Aki a városnak ebben a negyedében lakik, keressen magának itt munkahelyet. Aki a másik oldalon, az sétáljon át két utcával arrébb, és dolgozzon ott. Mennyi felesleges időt, és energiát meg lehetne spórolni azzal, ha mindenki ott dolgozna, ahol éppen lakik. Saját magán is jót kuncogott, hisz ő is mindennap átszeli a fél várost.
Épp csak kilépett az utca forgatagába. Csak egy villanás volt a szeme sarkában. Micsoda butaság!
Szerette volna felhívni Bencét, de tudta, hogy ilyenkor még a műtőben van. Még öt-hat óra, és…
Mielőtt visszament volna az irodába, eszébe jutott, hogy beugrik a sarki drogériába, mert már fogyóban van a kedvenc parfümje. Ma este mindenképp azt akarta magára fújni. Eddig spórolt vele, de már alig volt az üvegcse alján. Már többször megmosolyogta, hogy Bencén még sokszor este is érezni lehetett halvány illatát, a reggeli csókváltásnál összeérő bőrük molekuláinak keveredésében átvándorló parfümmolekulákból.
MÉG ÖT ÓRA!
A gondolák között sétálva gyorsan bedobott egy pár cuki fülbevalót, egyet a kedvenc tusfürdőjéből. A kassza sorra érve elhaladt a fogkrémek előtt. Eszébe jutott, hogy Bence fogkeféje nem volt a kék pohárban, és mintha a borotva sem lette volna mellette. Gyorsan bedobált belőlük egyet-egyet, mert lehet, hogy a múltkor elfelejtett venni. Pasi! Mielőtt kidobná az elhasznált cuccait, megnézhetné a kisszekrényben, hogy van-e tartalék.
Mire visszaért, már várta a marketingfőnök. Délután két meeting, és még a postájába sem tudott belenézni. Gyorsan megnyitotta, – most szerencsére – nem sikerült. Biztos megint túlcsordult. Nem is igazán érdekelte, ha nem indul el párpercen belül, menthetetlenül belefut a csúcsba, és ezt most nem akarta. Ma NAGYON nem akarta.
Szerencsére tudta tartani ígéretét. Alig pár perccel öt után futott be Katához.
– Ne haragudj, rohanok. Még meg kell tennem az előkészületeket a vacsorához. Hatra jön a parti szervizes.
– Jól van, rohanj. Majd holnap rád csörgök. Pusza!
Bevágódott a kocsiba, bekapcsolta a rádiót. A digitális kijelzőn felvillant az idő: 17:23. Még időben hazaér. Bence hétnél korábban úgy sem várható. Addig mindennel elkészül. Zuhany, hajszárítás, smink, ruha. Tökéletes összhangot akart teremteni, amihez Kata rucija éppen megfelelő kellék lesz.
Békésen, és viszonylag ütemesen araszolt a sor. Zöldre váltott a lámpa, gázt adott, amikor villant valami a szeme sarkában. Már nem tudott visszafordulni, mert a kocsisor meglódult. Felhajtott a garázs elé, leállította a motort. Belépett, kibújt a cipőből, és az asztalra dobta a slusszkulcsot. Megfájdult a feje. Halántékát lassan masszírozva sétált a konyhába. Kivett egy poharat, töltött a ballonból egy pohár hideg vizet, majd visszasétált a nappaliba.
Furcsa. Mi? Semmi. Nem értem. Üres. Micsoda? Az egész.
A fájdalom hátrakúszott a tarkójába le a gerincéig. Nem értette. Mi ez? Valami. De mi? Nem stimmel. Furcsa. Üresség. ÜRESSÉG??
Szinte megmerevítette testét a fájdalom. De mi ez a gyomrában? Ez nem fizikai fájdalom. Valami jegesen remegő furcsa szorítás.
Elindult az étkezőn át a folyosón a fürdőszobába… A hálószobába. Érezte, ahogy a szorítás nő. Kinyitotta a gardróbot… Bence oldalán a polcok üresen bámultak vissza. A fürdőszoba, a fogkefe, a borotva. És a fájdalom ködén valami kezdett kitisztulni.
A zsebébe nyúlt, és kivette a cédulát. Napközben elfelejtkezett róla, de most hirtelen eszébe jutott. Lassan kisimította, és elolvasta.
,,Sajnálom.”

Balázs Magdolna